Fogantatásunktól fogva számtalan esemény történik velünk, némelyikük mély nyomot hagyott a tudatalattinkban, és felnőttkorunkban is meghatározza gondolkodásunkat, cselekedeteinket. Amikor egy számunkra stresszes szituációba kerülünk, akkor az agy először mindig a múlt emlékeihez nyúl, és ha hasonló eseményt talál az életünkben (amely csak egy apró részletében egyezik meg a jelenlegi történéssel), akkor a múlt tapasztalatainak megfelelően reagálunk a jelenben. Ilyenkor nem a tudatos énünk irányítja reakcióinkat, hanem a múltban rögzült programot játsszuk le ismét.
Az ,,emlék-minta”, mint program, működésbe lép, melynek oka, hogy agyunk egy erre szakosodott területe fogadja a beérkező információkat, azokat összehasonlítja a múltbeli, hasonló ingerekre adott válaszainkkal, s ezzel lekapcsolja az elülső agyi működést (ami a jelenben tartja az embert, és választási lehetőség után kutat), valamint a jobb agyféltekét, (amely a kreativitásért felelős), hogy felkészítse a szervezetet az ,,üss vagy fuss” válaszreakcióra. Így megragadunk a múltban, esetleg romboló mintákat követve. A kineziológia oldja a múltban belénk programozott gátakat, segíti a szabad választás lehetőségét.