Az életünk számos területén szerepekben élünk. Felveszünk olyan viselkedési formákat, amelyekkel igyekszünk mások elfogadását, mások szeretetét kivívni. Ugyanakkor előfordulhat, hogy ezek a felvett viselkedési formák az álarcunkká vállnak, elnyomva ezzel a valódi önmagunk.
,,Minden energia, mindössze ennyit kell tudnod. Hangolódj rá annak a Valóságnak a frekvenciájára, amelyet meg akarsz élni és megkapod. Nem is lehet másképp. Ez nem filozófia. Ez fizika.” (Albert Einstein)
Már a kineziológiai tanulmányaim elején nyilvánvalóvá vált számomra, mennyire keveset tudok magamról, a fogantatásomról, születésem körülményeiről és még inkább keveset a felmenőimről.
Már a kineziológiai tanulmányaim előtt is sokat foglalkoztatott az a kérdés, hogy vajon tényleg meg van-e írva a sorsunk, vagy a döntéseink eredményeként mi magunk választunk megannyi sorslehetőség közül.
