Szerencsés és hálás vagyok. Hálás vagyok mindenért, amit kaptam, a szüleimért, a gyerekkoromért, a saját családomért, a lehetőségeimért, a szerencséimért, minden nehézségért, ami megtanított valamire, a sorsomért… 

És hálás vagyok azért, mert megtaláltam azt a hivatást, amelyben teljesnek érzem magam, amely feltölt, éltet, boldoggá tesz… És ehhez bátorságra, kitartásra és elszántságra volt szükségem…  Sokak számára irigylésre méltó munkám volt, de hosszú évek óta éreztem, hogy ha újra kezdhetném az életem, valami egészen mást tanulnék… Persze, amikor az ember rengeteg belefektetett energiával felépít egy karriert, ha más nem, az elért pozíció és a józan ész többnyire a megkezdett úton tartja, még ha ez kompromisszumokhoz kötött is, még ha nem is maradéktalanul boldog, még ha érzi is, hogy talán nem ott lenne a helye…. 

2015-ben megszületett a kisfiam és az otthon töltött idő alatt a támogató férjemnek is köszönhetően úgy döntöttem, soha nincs késő újra kezdeni és megvalósítani az álmainkat, még akkor sem, ha erre az ideálisnál kicsit később ébredünk is rá… A pszichológia és a kineziológia között vacilláltam, elkezdtem olvasni, kutatni hogy melyik milyen módszerekkel dolgozik, melyiket érzem inkább magaménak, míg végül a kineziológia mellett döntöttem… A sorsnak hála rátaláltam az Európa Akadémiára, ahol van szerencsém dr Varju Márta, Farkas Katalin, Heindl Zoltánné Anima és Eörssy Péter szárnyai alatt megtapasztalni, megélni és megtanulni a kineziológia varázslatos világát. Egy fantasztikus önismereti út, amelyen tanáraim vezetnek, amiért örökké hálás leszek. A megélt csodák, tapasztalások megerősítették bennem, hogy ez az, amit én is meg szeretnék osztani másokkal, hogy egy új megvilágítást adhassak sorsoknak, nehézségeknek, problémáknak….